Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből "pihévé szednek hűvös kócsagok". Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Az élménymegosztás vágya hozta létre ezeket a formatudó, s egyben megejtő egyszerűségű szövegeket. Nem idegen tőlük az adatvadász precizitás, de a pad alatti diáklevelezések és a naiv festők stílusa sem. A kihívóan magas ár és a félrevezető alcím mindenesetre kiadói oda nem figyelésről tanúskodik. Mielőtt azonban végképp elriasztják tőle az olvasókat, jelzem: nem rossz ez. Háy János úgy mesél, mintha valamely közös munka szünetében épp csak lehuppant volna mellénk az asztalhoz. Olvastatja magát a rengeteg oldal. Akinek megvolt már a maga találkozása az éppen tárgyalt alkotóval, az derült izgalommal várja, hogy Háy vajon hogy van ezzel az emberrel, aki meg eddig csak kerülgette a célszemélyt, hümmöghet egyet, hogy – na, majd meglátjuk.
Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen. " (Háy János) A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni. "
Igaz ez színpadi helyzetekre, mindennapi személyközi szituációkra, s különösképp a mester-tanítvány viszonyokra. Háy János csontjáig engedte hatni ezeket az élettörténeteket és életműveket, s most magasba tartja és meséli őket. A velük való kapcsolata hat ránk. Minden úgy lenne, ahogy mondja? Aligha. De átéljük az ő kötődését. (Az ember vérszemet kap, és arra gondol, vajha csinálna egyszer Háy egy dramaturgiai leckekönyvet, kezdő drámaírók számára tekintve át a vérforraló hazai helyzetek sorát, Hildék, Ybl, Lechner meg a többi magyar építész életét hozva elénk, hasonló módon. ) A könyv második felében akadnak durcás formátlanságok, van például, hogy csak hangosan kimondva, lepkehálóval lehet elkapni az állítmányt. Vannak sutaságok, gorombaságok, élőszavas döcögések, amiket kipécéznek mások, nem akarnám népszerűsíteni egyiket sem. Szigorúbb szerkesztő kihagyta volna azt a két-három cikket is (köztük a második Jókai-anyag kiritkult szövetét), amik csak foglalják itt a helyet. Szellemesek viszont a fejezetcímek, s szépek a gondosan formált, érzékekre és érzelmekre ható zárlatok.
Az is. Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik voltak ezek a valahai alkotók? Az is. Életútfeltárás, életműelemzés? Az is. Kor- és kórrajz? Az is. De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével. Olyan könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp érdektelennek tartott alakok. A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni. " Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók.