A Rotten Tomatoes oldalán 94%-on áll, 713 szavazat alapján. A Metacritic -en pedig 7, 9/10, 147 szavazat alapján. Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Big Little Lies (TV series) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés]
Szerencséjére azonban barátokat is szerez, így ezeknek az aprónak nem nevezhető fennakadások leküzdésében legalább partnerekre lelt, akik ezen túl készséggel vezetik körbe a városban, mondják meg mindenről és mindenkiről a tutit. Az HBO vadiúj miniszériája, a Hatalmas kis hazugságok arról szól, miként bolygatja fel négy nő családi- és magánéletét egy aprócska, de annál szignifikánsabb és fajsúlyosabb iskolai bántalmazás. Hogy gyilkosság is történt (mármint: történni fog), az csupán hab a tortán, a megoldása ennek külön jutalomfalat, kisebb, de annál izgalmasabb mini-katarzis. A fő hangsúly, a hangsúly, amit mind a forgatókönyv, mind pedig a rendező, Jean-Marc Vallée (aki mind a hét epizódot dirigálta) aláhúz és kiemel, az ennek a négy nőnek az élete és az, hogy miként reagálják le azt, ami a bántalmazottal történt és miként segítik vagy akadályozzák egymást azon az úton, amit a narratív atyaúristen kikövezett nekik. Vallée - akárcsak már jóval előtte David Lynch és a Született feleségek forgatókönyvírói - a takaros, makulátlan külcsín felszínét kapargatja, hogy felfedje magát az alatta lévő rothadt belső.
A gyerekszínészek is fantasztikusat alkottak. Gyönyörű volt a helyszín, tetszett, ahogy ez a tragédiákkal és titkokkal teli kisváros közben meg tudott maradni annak festői szépségű helynek, amelynek a kamera végig bemutatta. És a zene… valami lenyűgöző. Csodás összhangban voltak a jelenetekkel, a tájakkal és a szereplőkkel is a dalok, nem egy került gyorsan a lejátszási listámba közülük. Összességében egy nagyon ötletesen felépített történet volt, fordulatos és izgalmas, teli olyan mély érzelmekkel, amelyek hatása alól még napokkal később sem tudtam kikerülni. Egyetlen apróság, ami zavart, nekem kicsit sok volt benne a felnőtt tartalom, kevesebb is elérte volna a kívánt hatást, de ez nagyon keveset von csak le az egésznek a művészi értékéből. Egy élmény volt, kíváncsi leszek a második évadra is, addig is, remélem, hamar eljutok a könyvhöz is.
A sorozatnak az az egyik legfőbb erénye, hogy a szereplők motivációi érthetők, így hiába érvényesül főként a Reese Witherspoon által megformált Madeline és barátnői nézőpontja, végső soron az utálatuk tárgyát képező Renata is csak azt teszi, ami szerinte a legjobb a családjának, miközben - csak úgy, mint a többiek - nincsen híján jellembeli hibáknak. Jean-Marc Vallée rendező sokszor kellemetlenül intim, érzéki atmoszférát teremtett a legtöbb jelenetben (egyik jellemző tulajdonsága a sorozatnak, hogy előszeretettel vág be akár a gyilkosság éjszakájából képet, akár az egyik főszereplő múltjából pár képkockát) - miközben a cselekményt úgy gördítette, hogy a karakterrajzok mellett fokozatosan adagolta a feszültséget az elkövetkezendő gyilkosságot illetően. A sorozat legfőbb érdeme azonban nem is ebben, de a már említett torzsalkodásokban és a három nő (Witherspoon, Kidman, Woodley) közti baráti viszony ábrázolásában van. Ennek élvezetében és befogadásában pedig elég sokat segít Nicole Kidman, Reese Witherspoon és Shailene Woodley pazar játéka, amihez még hozzácsapódik Laura Dern (amennyire jó színésznő, olyannyira fájó, hogy ennyire keveset alkalmazzák őt) és Zoe Kravitz zsenije.